Cím: Áldatlanul áldott
Csapat: Future
Kulcs: Eseménykulcs – 4. eltévedés a Tiltott Rengetegben
Másodlagos kulcs – 4.Confringo
Figyelmeztetések: A durva nyelvezetet mindössze egy trágár kifejezés miatt tüntetném fel, emellett sötét hangulatra, gyászra, kesergésre és vérre is lehet számítani.
Korhatár: 16
A mű rövid tartalma: A nagy összecsapás után járunk egy héttel, és azt időszakot éljük, amikor mindenki keresi a hogyan-tovább-lehetőségeket. A gyász önmagában sem egyszerű, ha a kettőből hirtelen csak egy lesz, vagyis az egyből lesz kettő… vagy a háromból kettő? A történet központi figurái Dora és George lesznek. Veszteségből mindkettejükben bőven kijutott, de mit tudnak kezdeni a váratlan meglepetésekkel?
„Remus nyúzott arccal nyit be a konyhába, ahol Dora mosolyogva tett-vett. Férje enyhén viszonozta a gesztust, majd megölelte és megcsókolta kis feleségét. Beszívta a kellemes illatot, ami a nő rózsaszín hajából áradt, és az asztalhoz ült kigombolta talárját, ahol már a teáscsészéje várt rá.”
A történet: https://sites.google.com/site/aldatlanulaldott/
Kedves Író,
VálaszTörlésA rövid tartalom nagyon felkeltette az érdeklődésem a történettel kapcsolatosan: nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, és a legnagyobb kérdés az volt, hogy hogyan kerül a képbe George. Aztán minden szépen kivilágosodott, és kinyílt.
Érdekes és meglepő a közvetlenül a háború utáni időkről olvasni. Hogy a szereplők hogyan élték meg a veszteségeket, és hogyan terelődik vissza az élet a "normális" mederbe, ha egyáltalán van ilyen a szörnyűségek után. nagyon nehéz ilyenkor érzésekről, emlékekről írni, hiszen a bánat, a gyász, átjár mindent, nagyon képlékeny, megfoghatatlan minden. Ebben volt a legjobb a történeted: valahogy kézzelfoghatóbbá tetted azt a kavargó ürességet, ami ilyenkor a szereplők lelkében van. Ennek egyik megnyilvánulása az, ahogyan a párbeszédeket megírtad. Tetszett az, hogy a párbeszédek inkább elhallgatnak, mint kimondanak dolgokat, minden szóra nagyon ügyeltél, hogy a helyén legyen. Fontosnak tartottad (szerintem nagyon helyesen) a non-verbális kommunikáció eszközeinek a leírását, amelyek talán hitelesebben közvetítik az érzéseket, érzés-foszlányokat, mint a szavak. A történetvezetés kitűnő volt, nagyon jó helyen iktatttad be az emlékeket, vagy az utolsó esetben az elképzelt jelenetet. Az egyetlen hiba, amit találtam benne az, hogy a közepe táján, egyes részeknél Frednek írod George nevét, ezt mindenképpen javítani kell benne, kicsit bekavart, csak úgy kapkodtam a fejem, hogy akkor most mi van? A másik nagy erénye a történetednek a Tonks karaktere: nagyon könyvhűre sikerült.Tonks a végletek embere,nagyon szenvedélyes, és valóban a férje halála után én is ilyen letargiában képzeltem el.. itt maradt egy megszületendő gyerekkel, akiről Remus nem is tudott. De valahol mégis ez adhatott neki erőt arra, hogy az élet nem áll meg, sőt! Csak kellett egy Géorge, aki kicsit megrázza. A legjobban az tetszettt, hogy Remus halála után ő maga teszi rendbe a termet, nem várja meg, amíg odaérnek a többiek - nagyon árulkodó tnks karakteréről ez a jelenet. A másik dolog, hogy nekem az elején kicsit fura volt, hogy pont George, hisz a könyvekből nem tudunk arról, hogy különösebben jóban lettek volna. Ám a gyász, az hogy George szinte tényleg a másik felét vesztette el, olyan embereket hoz közel egymáshoz, akikről nem is gondolnánk, vagy nem logikus. Valóban, George-nak nagyobb lehet a bénata, viszont erősebb, és valamit mégiscsak megőrzött az életerejéből és az életkedvéből, és ez segít Tonksnak is lábra állni, vagy ebből meríthet egy kis erőt. A kulcsokat ügyesen beleépítetted a történetbe, nem éreztem erőltetettnek, sőt. A tiltott rengetegbeli futás talán a jelképe is lehet a tényekkel és a veszteségekkel való szembenézésnek.
mégegyszer gratulálok a történethez, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, igényes volt, kidolgozott. :)
pontok:
Cselekmény - 8 pont
Szereplők - 10 pont
kulcsok - 9 pont
tetszés - 9 pont
Kedves Író! :)
VálaszTörlésNehéz megszólalni, bármit is írnék, nem lenne elég méltó ehhez a történethez. Torokszorító volt minden sora, teljesen meghatódtam, beleborzongtam a szavaidba. Fojtogató volt olvasni, hogy mennyire elesettek, milyen fájdalmat élnek át így, egy héttel a csata után. Ami a leginkább meghatott az ezek a sorok:
„Igazából a Roxfort még ennyi év távlatából is otthonnak számított mindenkinek: akit egyszer magával ragadtak az öreg falak, azok nem szabadulnak tőle az életben. A gyermekkor helye, ahol felnőttek, ahol minden történt, ahol elkezdtek élni, ahol ők is a társadalom tagjává váltak. Ez volt az a hely, ami mágiájában rejtette a biztonságot, a békét és egy új és szebb élet reményét.”
Igen, így vagyunk ezzel mi, Harry Potter fanok is. A Roxfortban van a szívünk nagy része, mi is oda tartozunk.
Maga a cselekmény nem volt túl bonyolítva, de talán jobb is így. Az érzelmekre helyezted a hangsúlyt, és ez nálam most telitalálat volt. Gyönyörűen írsz, éreztem a szereplőid fájdalmát, és abban az ölelésben azt hiszem, én is feloldódtam egy kicsit. Nagyszerű írás a Tiéd, nem tudom, hogyan is tudnám megköszönni. Azt sajnálom csak, hogy ilyen háttér lett választva hozzá – ez nem a te hibád, nem is vettem figyelembe a pontozásnál -, mert a történeted hangulatához valami sokkal szebb, letisztultabb háttér illett volna, nem egy ilyen jegyzetfüzet szerű valami, de ez tényleg csak az én személyes háklim, nézd el nekem.
Köszönöm Neked ezt a csodát, amit most nekünk adtál! *.*
Gratulálok, sok sikert, és magas pontokat kívánok Neked!
Puszi, Kyra
Kritika Klubtag ( Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )
Kulcsok: 10
Szereplők: 10
Cselekmény: 9
Tetszés: 10+++
Kedves Kyra!
TörlésA háttér az én bűnöm, nem az íróé, csak valamilyen rendszert akartam belevinni (végül csoportonként más háttér lett), és nem egy sima fehér hátteret.
Kulcsok: 8
VálaszTörlésSzereplők: 9,5
Cselekmény: 9
Tetszés: 8
Kedves író!
Én nem tudom igazán mi van velem. Vagy rossz zenét hallgattam közben, vagy túlságosan is fáradt vagyok az érzelmekhez vagy nem tudom, de kétszer is elolvastam, hátha bennem van a hiba. Mégsem tudok több pontot adni, pedig annyira szerettem volna.
A kulcs benne volt, az első erőteljesebben, hiszen végül is amiatt volt csak Doránk, amiatt szenvedett, meg minden ilyesmi, tehát, ha csak azt nézem, akkor tíz pont lenne, de a második kulcs lehúzta. Nem szoktam sztorikat összehasonlítgatni, nem nagyon szeretem, mégis, mivel az első nap írójával azonos kulcsod volt, így kénytelen voltam akaratlanul is arra gondolni, hogy akárhogy is, abban a sztoriban benne volt az eltévedés. Itt ezt nem kaptam meg, vagy lehet megkaptam, csak valami másra számítottam. Olyasmi ez, mint amikor a tonikos üvegben szóda van, de te arra számítasz, hogy tonikot fogsz kapni, a szóda is finom, de mivel a tonikra állítottad be az érzékszerveid, némiképp hiányod támad.
A szereplők… Gondolkodtam, hogy kilences, vagy tízes, így marad az arany középút. A szenvedés egy olyan dolog, hogy az amúgy másmilyen formában megismert szereplők elveszítik azokat a tulajdonságaikat, amiket eddig megismertünk belőlük. Én tudom, hogy George szenvedett, hiszen a másik felét vesztette el, mégsem tudtam vele azonosulni, pedig nagyon-nagyon szépen ábrázoltad. A post és ante emlékezések/képzelgés viszont annyira visszaadta Dorát, hogy ez ellensúlyozta nekem a George-ot érintő nemtetszésem.
A történet olvastatta magát, nem éreztem úgy, hogy abba akarnám hagyni, vagy meguntam. Néhol feleslegesnek éreztem a beszédet, néhol volt egy-egy olyan dolog, ami nekem nem illett bele a szövegkörnyezetbe, de annyira szépen írsz, hogy mindez elfeledtette velem ezeket az apró, ám számomra annál meghatározóbb hibákat.
Összességében jó volt, van hova fejlődnöd, kicsit kiforratlannak érzem a stílusod, a követelményeknek megfeleltél, Future-ban írni pedig marha nehéz, és ezt is számba vettem, mikor pontoztam. Nekem tetszett mindennek ellenére, a fentebb leírt okok miatt történhetett az a két pont levonás.
Köszönöm, hogy olvashattalak,
Hellatrix, Kritika Klub (A Merengő fórumon megtalálsz minket)
Kulcsok: 8
VálaszTörlésSzereplők: 8
Cselekmény: 7
Tetszés: 7
Kedves Író!
Nagyon szépen írsz, tetszett, hogy az olvasó kíváncsiságát végig megpróbáltad fenn tartani, csak azt sajnálom, hogy a rövid tartalommal pont a történet lényegét lőtted le, így már az elején lehetett tudni, hogy mi lesz az írásban.
Az eltévelyedés megvolt, csak a szereplőid nem a rengetegben, hanem a csata utáni "életben" tévedtek el.
Dorát jól megismertem a történetben, de George-ról nem tudtam meg a nyilvánvalón kívül semmi újat.
Mivel a történet vonalvezetése végig szomorú volt, én ezt nem nagyon tudtam értékelni, mert nem szeretem az ilyen írásokat.
Köszönöm, hogy olvashattam.
BB
Kulcsok: 8
VálaszTörlésSzereplők: 7
Cselekmény: 7
Tetszés: 8
Kedves Szerző!
Nagyon tetszett, én kedvelem a borongós hangulat történeteket! Csak ez sajnos nagyon rövidkére sikerült, ennek ellenére olvasmányos volt. Kár, hogy George-ról nem írtál részletesebben! Sok sikert kívánok neked a továbbiakban!
Kedves író! :)
VálaszTörlésHát nem találok szavakat... Nagyon megható volt ez a kis szösszenet, csak kár, hogy ilyen rövid volt. Szívesen olvastam volna még. Szeretem a borongós hangulatú műveket, s ez különösen tetszett. Engem megérintett, főleg a vége. Sikerült átadnod nekem Dora fájdalmát és minden érzéseit, a magányt és a gyászt, amit férje elvesztése okozott neki, s a pislákoló reményt is, amit meg George adott neki. Nem is tudom, mit mondhatnék még. Itt említeném meg továbbá azt is, hogy találtam benne néhány elgépelést, amit nem ártana majd kijavítani. Ezek azonban nem rontottak a történet élvezhetőségén, az ember könnyen átsiklik felettük, ha magára a műre összpontosít, ezáltal ezek szinte beleolvadtak a szövegkörnyezetbe.
Maga a cselekmény egyszerű volt, és épp ez tette széppé ezt az egész művet. Így volt ez jó, ahogy volt. A visszaemlékezések különösen elnyerték a tetszésemet. Talán a bolyongás rész volt ami nem igazán fogott meg, de ugye erre szükség volt a kulcsok miatt.
Tonks karakterét szépen kidolgoztad, ehhez nincs is mit hozzáfűznöm. George is hozta a formáját, bár rajta már kevésbé tudtam kiigazodni, eléggé ingadozó volt a hangulata számomra. Jó, tudom, a fájdalmát akarta így palástolni, de nekem így kissé érdekes volt a dolog.
A kulcsokkal semmi gond nem volt, hiszen az első indította el az eseményeket, s bár a másodiknak nem volt olyan nagy jelentősége, de szerintem az is megállta a helyét.
Kulcsok: 10
Szereplők: 9
Cselekmény: 10
Egyéni vélemény: 10++
Köszönöm Neked ezt a csodálatos élményt! :)
Kedves Író!
VálaszTörlésKétszer olvastam el a történetedet. Elsőre egyáltalán nem érintett meg, nem tudtam együtt érezni Dorával, s George érzései is valahogy üresnek tűntek. Talán akkor az is közrejátszott, hogy valamiért az egészet úgy olvastam, mintha Dora/George párosról lenne szó (mert a leírásból meg bizonyos mozdulatokból erre következtettem), és ez az elképzelés számomra túlságosan groteszk volt. Most azonban más szemmel néztem a történéseket, és a véleményem is megváltozott picit – azt hiszem, nyugodtabb a környezetem és könnyebben koncentrálok az elém helyezett szövegekre –, tehát jó ötlet volt várni pár napot a pontozással. :)
A központi témád tulajdonképpen a gyász volt, ami annyiféleképp támadhat, kifejezhetetlen és rettentő mélyen ivódik bele a lélekbe; mindenki máshogy igyekszik megbirkózni vele. Nekem kicsit "életszagúbb" lett volna, ha George végig megmarad olyan játékosnak és finoman tréfálkozónak, mint amilyennek az írás elején ábrázoltad; úgy érzékeltem, ő az a típus, aki csendben, magában rendezi a dolgokat, miközben vigasztaló mosollyal próbál támaszt nyújtani a rászorulóknak, az édesen gurgulázó vicceivel űzve el a könnyeket. Persze a viselkedése magyarázható pillanatnyi elgyengüléssel.
Dora szenvedését már sokkal jobban kidolgoztad. Érdekes egyébként, hogy nekem azelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg Ő túléli a háborút, míg Remus nem – de ez nyilván a leplezetlen Remus-imádatomból adódik. ^^'' Lényeg a lényeg: jó volt ebből a szemszögből is belepislantani a háború utáni időszakba. :)
A kulcsokat szépen belehelyezted a művedbe, bár az "eltévedés" – ha jól belegondolunk – nem igazán eltévedés volt, csupán egyfajta hasztalan menekülés a nyugalom és béke birodalma felé... A visszaemlékezések nagyon tetszettek, csak úgy, mint az ismétlődő mondat a befejezés közelében: „Köszönöm, hogy vagytok.”
Én pedig köszönöm, hogy olvashattam az elképzelésedet! ^^ A stílusod megnyerő, itt-ott gyönyörű mondatok kerekedtek ki, például ez csodálatos:
"Csendben ültek így, és lassan összehangolódott a légzésük, de mindketten tudták, hogy ez csak átmeneti állapot, egy hullámvölgy egyik szakasza, épp a felső, ahonnan meredek lesz a zuhanás lefelé."
(Negatívumként még két dolgot szeretnék megjegyezni, segítőszándékkal, zárójelben:
1. „... és meleg tenyerébe zárta a fiatal nő reszketeg és jéghideg kacsóját.” - Itt a "kacsó" szó nekem nagyon oda nem illőnek hat, valahogy gúnyolódónak tűnik vagy nem is tudom. Csöppet kizökkentett.
2. "Remus nyúzott arccal nyit be a konyhába...", aztán múlt idő következik. Ha lesz időd, olvasd majd át a sztorit, mert néhol akadtak még félregépelések!)
A pontok:
Kulcsok: 9
Szereplők: 8
Cselekmény: 8
Tetszés: 8
Puszi,
Miss Kuszaság
Kedves író!
VálaszTörlésElőször is köszönet a gyönyörűen felépített, körültekintően átgondolt ficért! Nagyon tetszett a sztori hangulata, az a keserédes köd, ami körüllengte, a reményteli befejezés, a fájdalmak megjelenítése, a visszaemlékezések… Minden szépen illeszkedett. Mesterien jelenítetted meg a veszteség fájdalmát, a bimbózó köteléket Dora és George között, a jövő ígért reményét…
Ugyan csak kevesebb, mint egy órányit kaphattunk az életükből, a sztori mégis így lett kerek és élvezetes. Szép nyelvezettel íródott csodát olvashattunk, gördülékeny fogalmazással, talán kicsit sok jelzővel, amikor azonban nem voltak zavaróak, mégis úgy érzem, meg kell említenem.
Szívet melengető szösszenet volt, gratulálok hozzá!
A pontjaim:
Kulcsok: 10, szépen illeszkedtek.
Szereplők: 9, George-ból hiányzott nekem valami, talán egy kis heccelő vidámság, elcsépelt vicc a végére, az a pajkosság, ami jellemzi őt, mutatván, hogy képes Fred nélkül élni… még ha nagyon nehezen is.
Cselekmény: 10, nem kiszámítható, mégis egyszerű, rendezett.
Tetszés: 10, nincs mit ezen ragozni… gyönyörű volt, és megérintetted vele a lelkem.
Még egyszer köszönöm!
Szeretettel: LoWeDrUmAnDbAsS, Kritika Klub tag (Megtalálsz minket a Merengő fórumán.)
Szia!
VálaszTörlésElsőként, a tartalom leírása is figyelem felkeltő, hiszen kissé érthetetlennek tűnik, hogy a központban George és Dora áll, nem pedig Dora és Remus, ugyanakkor a részlet, amiben az elképzelt jövőben játszódik mégis kicsit megzavar, hogy akkor most mi is van Remusszal, ez a zavar pedig arra ösztönöz, hogy elolvassuk a történetet.
Kulcsok: Az első kulcsot, az eltévedés, azt nagyon jól hasznosítottad, nekem nagyon tetszett, viszont a Confringo-nak kicsit olyan hatása volt, hogy csak úgy beszúrtad, hogy már ne legyen rá gondod. Szóval így a csata zömében ez az egy átok hallatszott, a többi viszont nonverbális volt, ez elég furcsa volt számomra.
Szereplők: A karakterek végül is egész rendesen benn voltak, de talán kicsit túlzóvá sikerültek néhol. És ezzel most nem a gyászoló Dorara célzok, sokkal inkább George-ra, a végén, értem, hogy csak Tonks mellett akart lenni és segíteni neki, de néhol eléggé úgy hatott az egész, mintha hátsó szándékai lennének vele, ami elég mocskos. Előfordultat, hogy csak én képzeltem ezt bele, de nekem akkor is voltak részek, ahol ez jött le.
Cselekmény: A cselekmény, ha hívhatom így, elég komor lett, de kifejező és szépen fogalmazott. Tejesen elénk tárul a két gyászoló belsővilága és maga a fájdalom, amin keresztül mennek, ebbe sokan bele tudjuk magunkat képzelni, ami nagyon jó pontnak számít egy történetnél. És a történetnek az a szála, hogy Tonks próbálta magába fojtani a gyászt és a hiányt, míg George inkább visszaemlékezett a szép dolgokra és beszélt Fredről, szóval szöges ellentéte egymásnak, ami mindig jó párosítás. A végén a kialakuló „düh és harag” azok a kimondatlan dolgok, amikről általában senki sem beszél, de itt George jóvoltával mégis egy kis betekintést kapunk. De a múlt boldog emlékei, a visszaemlékezések olyan hatalmas ellentétet alakítanak ki, ami még jobban érzékelteti a fájdalmukat.
Tetszés: Egyénileg én nagyon könnyen bele tudtam képzelni magam a szerepükbe, ráadásul az elmúlt időszakban eléggé mélyponton voltam, szóval jól tükrözte az én belső lelkivilágomat is.
Kulcsok: 8
Szereplők: 8
Cselekmény: 9
Tetszés: 9
Gratulálok! :D
Puszi
LilyVolturi
Kedves Író!
VálaszTörlésBár én jelenleg egyáltalán nem vagyok ilyen komor hangulatban, tetszett a novellád. :)
Kulcsok felhasználása: 10.
Mind az átok, mind az eltévedés szépen, szinte képszerűen van beleépítve a történetbe.
Szereplők: 9.
Talán George utolsó mondataitól én szerintem is olyan kétértelművé válik a helyzet, még jó, hogy aztán tisztázza magát.
(viszont ne haragudj, de ezt a leírást még most sem értem :"ha a kettőből hirtelen csak egy lesz, vagyis az egyből lesz kettő… vagy a háromból kettő")
Cselekmény: 10.
Nem kellett több, a gyász ilyen letaglózó. A gyászoló számára megáll az idő, a világ, ő eztán inkább a múltban él, a hétköznapi dolgok rutinfeladattá válnak.
Talán mi tulajdonítunk túl sokat a cselekmény, történés szónak, elfeledve, hogy a lelkivilág megváltoztatásához néha sokkal, de sokkal több energia kell.
Tetszés: 9.
Talán egy-két emlékkel többet írtam volna Remusról, habár az elképzelt jelenet, amikor Tonks bevallja neki a babát tetszett.
George csoda, számomra szükségtelen őrjöngés volt Fred megölése, egyszerűen az, hogy nem vált őröltté, zavarodottá, az valami emberfeletti és állandó küzdelem lehetett.
Gratulálok és köszönöm az élményt!
Mariann,
Kritika Klub tag (Megtalálsz minket a Merengő fórumán.)
Szia! :)
VálaszTörlésKulcsok: 7 pont. Végül is benne volt mindkettő. Lehetett volna hangsúlyosabb az eltévedés, számomra ez inkább csak egyszerűen menekülésnek tűnt, mint tanácstalan bolyongásnak.
Szereplők: 10 pont. Nekem tetszett. Érdekes volt. Én nem így képzelem el George-ot, hagyott bennem némi űrt a karaktere, viszont Tonks nagyon jól sikerült, nagyon tetszett a mód, ahogy megformáltad a gyászát, ahogy átéreztetted velünk, mit érez ő maga, ez nagyon szépen lejött.
Cselekmény: 10 pont. Nem volt sok esemény a ficedben, de nagyon szépen épült fel a sztori, ügyesen illesztetted egymáshoz a múlt és jelen darabkáit, nem volt zavaros tőle a fic, nem éreztem, hogy a két idősík egymást ütné, és aprólékosan, szépen kifejtve mutattad be a gyászt és az azzal ellentétes, korábbi időszakot. A fogalmazásod nagyon szép, nekem nagyon tetszik, választékos, kifejező, szeretem az ilyet, szeretek elrágódni jó sok jelzőn, mert úgy még szélesebb képet kapok arról, amit be akarsz mutatni. Itt-ott én is éreztem oda nem illő kifejezéseket, de ezek nem vontak le a történet értékéből, mindenkivel előfordul, hogy egy-két hiba benne marad a történetében. :)
Tetszés: 10 pont. Olvasás közben úgy éreztem, hogy te tudod. Hogy érezted ezt, esetleg nem is olyan régen, hogy tudod milyen gyászolni valakit. És én is tudom :( És emiatt aztán tényleg rendkívül hatott rám, át tudtam érezni, el tudtam fogadni mindent, és kicsit fájt is, jó értelemben, ahogy kibontakozott, mi lakozik Tonks és George lelkében ezután a veszteség után. Gondolkodtam azon mégis, hogy ne vonjak-e le egy pontot... Mert szerintem, ha canonban maradsz, úgy még jobb lett volna, bár értem, miért volt szükség így elrendezni, hogy Teddy miért nem született még meg... de egy ilyen szépen megírt ficet talán még jobb lett volna az eredeti történet alapján felépíteni. De aztán úgy gondoltam, hogy annyira azért nem volt zavaró, hogy emiatt pontot vonjak le tőled. Tetszett, nagyon ügyes munka, szép :)
Köszönöm, hogy olvashattam, sok sikert a továbbiakban!
Szia! Sajnos az egyik bíránk, LuSir nem tudott belépni az oldalra, és nekem küldte el a véleményét. Remélem, nem haragszol, hogy még csak most hoztam.
VálaszTörlésKulcs felhasználása: 10
Jól fel lett használva a kulcs és nem kellett sokat gondolkodni, hogy hol is van a történetben. Egyértelmű volt számomra.
Szereplők: 8
A szereplők Jól kialakítottak voltak és nem volt nagy különbség az igazi Harry Potter szereplőihez képest. Bár Dora érzékenyebbnek tűnt, és a Weasley-fiú pedig komolyabbnak. Nem hittem volna, hogy ilyet is olvashatok. Hiszen a bolondos fiú, immár felnőttként szerepelt a történetben.
Cselekmény: 9
Jól vezetett történet és érdekes gondolatok. Még nem olvastam ilyet, amiben ez a két szereplő egyként lettek volna jelen.
Tetszés: 9
Érdekes volt és jó volt olvasni. Néhol volt némi kivetésem, de összességében nem volt gond.